A repülőterek általában a találkozások és búcsúzások emblematikus helyszínei, ahol az érzelmek szabadon áramlanak. Új-Zéland dunedini repülőtere azonban szokatlan döntést hozott: bevezette a háromperces öleléslimitet a terminál előtti búcsúzási zónában.
Három perc a búcsú
A repülőtér vezetése szerint az intézkedés az érkezési és felszállási területek forgalmának zavartalanságát szolgálja, ám a közösségi médiában a reakciók vegyesek. Sokan az emberi érzelmek mesterséges korlátozásának tartják, míg mások a döntés hasznosságát emelik ki.
Dan De Bono, a dunedini repülőtér vezérigazgatója úgy véli, hogy a három perc bőven elég a búcsúzásra. Mint nyilatkozta, az új szabályozás célja
„a folyamatosság fenntartása”, a búcsúölelések gyorsítása és a torlódások megelőzése.
Bár tisztában van vele, hogy a szabály első pillantásra szokatlan lehet, elmondta, hogy a személyzet „érdekes dolgokat látott” az évek során, amelyek indokolttá teszik a változtatást.
Túl szigorú vagy praktikus lépés ez a repülőtér részéről?
A közösségi médiában számos felhasználó megkérdőjelezte az intézkedés emberségességét. A kritikusok szerint az „öleléslimit” nemcsak túlságosan szabályozó jellegű, hanem az érzelmi kapcsolódás fontos pillanatait is megszakítja.
Egyesek „embertelennek” tartják a döntést, amely szerintük
megsérti az alapvető emberi jogokat.
Ugyanakkor sokan üdvözlik a lépést, mondván, hogy így elkerülhetőek a dugók és a zsúfoltság.
A vezérigazgató szerint a háromperces limit valójában egyfajta „szép módja annak, hogy azt mondjuk, haladjunk tovább”. De Bono arra is felhívta a figyelmet, hogy az oxitocin és a szerotonin – a közérzetet javító hormonok – már egy 20 másodperces ölelés alatt felszabadulnak. Mindez szerinte bőségesen elegendő idő a búcsúölelésre, így bármi hosszabb „igazán kínos” lehet.
Világlépő, fotók: Unsplash